Az a mondás járja, hogy a kávéházi élet nem ismeri a rohanást, az idővel való hadakozást. Aki ilyesmi helyre betér, többé ne is pillantson az órájára, csak adja át magát a gondolatainak, szemlélődjön, tűnődjön, de a legjobb, ha elmerül az asztaltársaságának tagjaival folytatott, világot megrengető beszélgetésekbe. Joggal merülhet fel a gyanú, hogy a Képes Kávéházban talán mégsem áll meg az idő, ugyanis két óra is található az épületben. Két különleges óra. Az egyik rögtön a Zsigmond Ágnes tervezte impozáns pult fölött. Ez az óra ugyan méri az időt, de az inkább egy ajándék, mégpedig attól a különleges érzékenységű asztalosmestertől – faipari mérnök-tanártól – aki a kávéház gyönyörű famunkáit készítette. Pócsi Zoltán, a belsőépítészeti munkákat kivitelező Frontalit Kft. munkatársa hagyta itt emlékül, ajándékba keze nyomát, amin remélhetőleg még az idő sem fog
A másik óra története már egy kicsit hátborzongatóbb. Az emeleti szalonban található a Képes család adománya a szép neobarokk falióra, ami eredetileg az öreg kovácsmester, Képes Gyula jegyajándéka volt majdani feleségének. A hozzá tartozó történet szerint fél órával a költő édesanyjának, Török Emmának – aztán majd Ilonka testvérének – a halála előtt megállt. Sokáig nem is húzták fel újra, majd Képes Géza unokahúgához, a közismert gimnáziumi tanárnőhöz került, aki újraindította. Amikor azonban Fodor Gáborné, született Bodnár Ilona – mert róla van szó – súlyos betegség következtében elhunyt, az óra ismét megállt, mégpedig éppen fél órával a halál beállta előtt. Bodnár Mária és Képes Gábor vasúti mérnök Képes Géza unokahúga, illetve unokaöccse érthető okokból már nem indították el, hanem a Képes Kávéháznak adományozták a különleges családi darabot, ahol szinte biztosra vehető, hogy senki nem húzza fel újra soha többé.
